Oké, rendben, nem vagyok az a fogadkozós fajta, nem fogadtam meg semmi nagy dolgot,

de persze azért elgondolkoztam, hogy nagyon de nagyon sok minden kifolyik a

kezem közül.

  Címszavakban leírva: idő, pénz, ötletek.

A pénzügyi tervezés fontos és hasznos dolog, de én például az időmmel sem tudok

rendesen gazdálkodni. Megvilágosodtam ma, hogy miért : túl sok időt töltök a neten.

  És nem ez a legnagyobb baj, mert nem hülyeségekkel töltöm az időmet, egyszerűen

nagy az információigényem, és szeretek olvasgatni.

  Nem is az olvasással van baj, hanem megfogadtam egy-két tanácsot, amit nem

kellett volna.

  Egy számomra igen elismert személy azt írta, hogy a listaírás nem más, mint halogató

technika, és bár nagy CetLizi voltam, leszoktam a listaírásról.

Nem kellett volna !!

Tényleg, biztos másnak ez halogatás, nekem viszont szükséges.

Megírom a listámat, hogy mit szeretnék aznap elvégezni, ez a reggeli kávé mellett

kb. 10 perc, és az egész napom be van tervezve.

 És olyan jól esik kihúzogatni, amit már megcsináltam! És ha van egy listám, ahhoz

foggal- körömmel ragaszkodom, azt nekem EL KELL végeznem, és pont.

 Mióta nem listázok, azóta kifolynak a percek a kezem közül, a percekből órák lesznek, és

úgy érzem, nem csináltam semmit. Nem nyom a lista súlya, mindig van holnap, és

csak tologatom a teendőket.

Szóval halogató technika ide vagy oda, igenis mától listázom megint!

  A másik, amiért nem tudok gazdálkodni az idővel, azok az energiavámpírok. 

Biztos te is találkoztál már olyan emberrel, akivel szinte fizikai fájdalom

beszélgetni, mert neki mindig üres a pohár, mindig esik az eső, mindig

elszakad a cipőfűző, mindig eltörik a rúzs, ez fáj, az fáj, ez rossz, az rossz,

és ha megnyerné a lottót, annak is csak az árnyoldalait látná.

 Persze pont ezek azok a személyek akik csak mondják, mondják, 

levegőt se vesznek, így arra sincs időd, hogy közbeszólj, de nem is

kérdezik meg, hogy veled mi újság. És a beszélgetés után ők

megkönnyebbülve továbbmennek, mert ott hagyták nálad a terhüket,

neked meg az élettől is elmegy a kedved.

  Ilyenkor két dolgot tehetsz : az egyik, hogy elkerülöd ezen személyek társaságát,

mert ez nem egy olyan interakció, amiből te töltekezni tudsz, neked semmi hasznod

sincs ebből, sőt ! Ha mégis ilyen-olyan okból kénytelen vagy végighallgatni, amint

kilépsz a helyzetből, fogalmazd meg magadban, vagy mondd ki hangosan :

NEM A TE BATYUD ! Ne cipeld. 

 Optimális esetben egyébként jobb az ilyesmit elkerülni. 

  Ha bármikor is dolgoztál emberekkel, rájöhetsz, hogy mindenkinek csak a saját ideje a drága.

A másik embertípus, akit el kell kerülni: "ezt még elmondom."

 Sztoriból sztori következik, eltelt már fél óra, már mennél, toporogsz, hiszen neked dolgod lenne, 

de ő még mondja, mert ő ráér, az meg nem érdekes, hogy te nem: végre ott áll előtte egy

hús-vér ember, nem szabadulsz.

 Én meg azt hoztam otthonról, hogy udvariasak vagyunk és nem bántunk meg senkit,

ha nem muszáj, így ezek az emberek is sok időt vettek el tőlem. Eddig.

Mától meg lesz nálam óra :

 Lehet, hogy ebben az évben meg fogom kapni, hogy udvariatlan vagyok, de ennyi idő alatt már

megsütök egy browniet, vagy lemozgom a napi tornaadagom, vagy megcsinálok egy körmöt,

kiszínezek egy képet, bármit, ami NEKEM JÓ.

  Nos, meg is van az első spórolási tippem : Nyerj időt !