Hááát, töredelmesen be kell vallanom, hozzám egy pár napja megérkezett a karácsony.

Igen, most, most van porcukorhó, most van hozzá hangulatom, most akarok sütiket enni,

most akarok fahéjas-almás teát inni brownieval, meg forró csokit inni mazsolás

piskótával, most teljesen jó, hogy sütiillat szálldogál a házban, meg gyertyázok,

meg mécsesezek, meditálgatok, vásárolgatok kis ajándékokat magamnak, 

igen, nem vagyok elkésve, van ahol most van karácsony.

És a sok sütitől meg persze terebélyesedik a popsim-combom, de

jelenleg ez nem érdekel :D

Illetve igen, de most egyszerűen nem érdekelnek a párolt zöldségek meg az

önmegtartóztatás, lehetek aszkéta még 11 hónapig ebből az évből.

Szóval mosttól kezdve sok láb meg popsivideó lesz, ez van .

Ha az ember szingli, egyszerűbbnek tűnik étteremben enni, vagy rendelni valamit,

mert sokan azt gondolják, hogy nem éri meg egyszemélyes háztartást vezetni.

Pedig megéri, csak más adagokban kell gondolkozni. Igen, elsőre nagyon nehéz

megszokni, hogy mindenből maroknyi mennyiségeket főzzünk, de idővel belejön az

ember.

Ma olyat főztem, ami kb. 30 perc alatt megvan, de akkor már el is mosogattál, és

a pultot is letörölted.

Igen, tészta, és erre biztos sokan felhördülnek hogy áh, de hát az hízlal.

Nos, tipikus magyar szokás, hogy megeszünk fél kiló tésztát, aztán ráeszünk

valamit, mert hát csak tésztát ettem, jaj , az nem laktat.

Dehogynem laktat, és tésztából is az a szabály, hogy személyenként egy maréknyit főzünk.

Árválkodott a hűtőben némi maradék szalonna, 3 fej fokhagyma, passzírozott paradicsom.

A szalonna zsírján megfonnyasztjuk a rengeteg fokhagymát, leöntjük a paradicsommal,

mehet bele só, bors, oregánó, bazsalikom, lestyán, néha a már nem guszta zöldpaprika

maradékot is bele szoktam dobni.

Közben kifőzöm a durum vagy kukorica vagy teljes kiőrlésű tésztát, és ennyi.

Bármivel feljavítható, maradék felvágottal, zöldséggel, zellerrel, tényleg, bárhogy lehet variálni.

Nekem 20 deka tészta bőven elég ebédre-vacsira.

Így néz ki : 

  Nos, ez egy olyan poszt lesz, amiért nem biztos, hogy sokan a szívükbe zárnak,

mert ez bizony a zabkásáról szól.

 Van olyan ismerősöm, aki meg sem főzi, semmit nem tesz bele, és állítja, hogy finom.

Sokszor gondoltam rá, miközben próbáltam megszeretni, bár üresen szerintem semmi

íze.

Az előnye, hogy bárhol kapható, és 170-200 forintért már hozzá lehet jutni egy fél kilós

csomaghoz, ami nagyon , de nagyon sokáig elég. Sütibe is tehető, sőt az aprószemű

zabpelyhet megdarálva zabpehelylisztet csinálhatunk belőle, ami sűrítéshez is jó

( de persze sütéshez is ).

 Én még az első időben sokat pepecseltem

az elkészítéssel, házi kókusztejbe áztattam

éjszakára, és azzal főztem fel, később

leszűretlen kókusztejben áztattam, aztán

ahogy fokozatosan megbarátkoztam vele, már kókusz nélkül is lement :D

 Általában egy nagy maréknyi zabot teszek annyi vízbe, ami ellepi, és addig főzöm csak,

amíg egyet- kettőt " pöffen". Pár szem mazsolát is szoktam bele dobni, azzal együtt

főzöm. Amikor kész van, keverek bele egy kis fahéjat, bár volt, hogy kakaóval ettem.

Kókusszal is jó, illetve bármilyen gyümölcs is darabolható bele, ha belefér a diétába,

ráadásul így jól hasznosítható a megmaradt banán, alma, eper ( nagyon várom már

az eperszezont :) ), vagy esetleg az a 2 kanál meggybefőtt, ami kimaradt a

vasárnapi sütiből.

 Lehet enni sósan is, sőt, köretként húsok vagy szalonna mellé, bár én még úgy

nem próbáltam.

 Bár közepes felszívódású szénhidrát, nagyon egészséges, és hosszú ideig eltelít,

nagyon magas rosttartalom mellett alacsony a glikémiás indexe,egyenletesebb

vércukorszint-emelkedést  biztosít, és csökkenti a koleszterin-szintet.

Ráadásul hihetetlenül olcsó, nekem egy fél kilós csomagból kijön kb. 20 reggeli, még

ha beleszámolom, amit beledobok , akkor is lehet vagy 20 forint egy adag :)

Ami nekem még szempont, hogy egy olyan étel, ami teljesen jól elkészíthető

tejmentesen, így tejfehérje- és laktózérzékenység esetén is fogyasztható.

És a retusálatlan valóság : 

 Bevallom, nekem a korán kelést még gyakorolni kell, egyszerűen ilyen típus vagyok:

bármeddig fent tudok maradni éjjel, de reggel legszívesebben délig ki sem másznék 

az ágyból. 

  Ha néha- néha viszont korán kell kelnem, mindig meglepődök, hogy mennyire jó érzés,

hogy a nap közepén már készen vagyok mindennel, és az estét nem kell felpörgetni,

és azon izgulni, hogy "Jaj, már megint mikor fogok lefeküdni ? "

  Nem keltem ma annyira hű, de korán, de 7kor már főztem a kávémat, és ezzel

egy időben feltettem a tésztavizet forrni, szóval a kávézással töltött idő alatt

összedobtam a mai ebéd- vacsimat, megcsináltam a reggelimet, és elindítottam

a mosógépet, megreggeliztem, és a reggeli után már ki is teregettem, elmosogattam,

és még csak 8 óra volt.

Bár megmondom őszintén, nem ennyire összeszedetten teregettem, hanem hálóingben

ténferegve, de egyszer biztos így fogok : 

  Egyrészt jó érzés volt, hogy egy óra alatt ennyi mindennel végeztem, másrészt

meg arra motivált, hogy a további teendőimet is kipipáljam a nap folyamán a listámon.

( igen, írtam listát :) )

És hogy lehet egy óra alatt meleg reggelit, meg ebédet főzni ?

Nos a következő posztokban erről is szó lesz.

Mégsem bírtam ki, muszáj volt mozogni. 

A tradicionális hastáncot mezítláb táncolják ( nem is értem miért nincsenek mezítláb ), és végig lábujjhegyen. Ugye, így már nem is annyira könnyű? Igyekezzünk betartani a kontrakciót, azaz, hogy mindig külön mozogjon a testünk alsó és felső része - azaz ha mondjuk a csípőd-lában mozog, ne mozdulj be felsőtestből.

Csináld kecsesen, és élvezd a jó zenét !

  A vasárnap nálam igazi pihenőnap, ilyenkor későn kelek, nem tornázom, csak ha

nagyon-nagyon nem tudok megülni a fenekemen, normális ebédet eszem, terített

asztalnál, sütizek, és valami értelmes dolgot nézek a tévében- ma például Egyiptomról

néztem egy dokumentumfilmet.

Vagy alszom ebéd után egy kövéret, vagy csak lefekszem egy könyv társaságában.

Általában vasárnap fürdök, habbal vagy sóval, illóolajjal, esetleg mécsesekkel meg relax

zenével , és igen, néha énekelek is.

( és mivel ez magas labda, csak a miheztartás végett : a többi napon zuhanyozok :))

 Szóval ez lazítós nap,és mocorgott bennem a kisördög, hogy sütni kéne valamit.

Ha az ember nem enged meg egy-egy napot, amikor "kileng " , egy idő után feladja.

Csak arra kell vigyázni, hogy egy-egy ilyen napból töltekezzünk, és másnap térjünk

vissza a normális kerékvágásba, és ne legyen belőle "kilengőhét"- nem tenne jót a fogyásnak,

az egészséges életmódról nem is beszélve.

  Nagyon nem volt kedvem tortaformát mosogatni, meg sütőt beizzítani, viszont édességeztem

volna nagyon.

 Eszembe jutott, hogy lehet mikrózni is, egy műanyag edényt elmosni meg nem nagy kunszt.

Szóval összedobtam egy kakaós piskótát, amit egyébként sütőben szoktam sütni.

 A recept :

 7 kanál liszt

1 tk. sütőpor

4 kanál holland kakaó

4 kanál cukor ( vagy édesítőszer, mondjuk stevia vagy eritrit )

20 g ( egy csomag ) vaníliás cukor

6 kanál zsiradék ( napraforgó olaj, nem extraszűz oliva, disznózsír, kókuszolaj, bármi )

9 kanál víz

A száraz hozzávalókhoz fokozatosan hozzákeverjük a nedveseket, majd 20 perc- fél órát

pihentetjük.

Dobhatunk bele mazsolát, csokidarabot, diót, aszalt áfonyát, vagy bármilyen aszalványt, esetleg

kókuszreszeléket.

Az én mikrómban 7 perc alatt megsül, hőlégkeveréses sütőben 180 fokon 8-10 perc. Ha

sütőben sütjük,ne felejtsük el a torta- vagy sütiformát is kikenni zsiradékkal. 

Tálalhatjuk befőttel, lekvárral, vaníliasodóval, fahéjas vagy vaníliás cukorral megszórva.

Kicsit olyan, mint a chokito : ronda, de finom. Brutálisan kakaós, nem gejl süti, ekkora adagból

pont egy nagy tányérnyi lesz, ha esetleg valaki bögrében csinálná, ez 2 bögrényi sütike.

A mostanim mazsolás volt, vaníliás cukorral szórva, fahéjas almás teával, de narancsszörppel

is finom .( igazi marmelade, más néven narancslekvár is nagyon illik hozzá )

Annyira gyorsan elfogy, hogy lefotózni se tudtam kóstolás előtt :D

 Ha gluténmentes lisztkeverékkel, vagy kukoricaliszttel készül, akkor gluténérzékenyek is ehetik.

 Nagyon de nagyon sokáig hadilábon álltam a tojásevéssel, főleg hogy egy időben

nagyon nyomták a tojásellenes propagandát.

  Most akkor együnk tojást vagy ne ?

  A válasz egyértelműen igen. Mostanság rehabilitálták a tojást, a sárgáját is , igen. 

A tojás egy kompakt tápanyagokban gazdag, jó minőségű fehérje.  A fehérje közel fele

sok más tápanyaggal együtt a sárgájában található,  szóval bátran megehetjük az egész 

tojást. Aki ezt nem hiszi, az egye bátran a fehérjét, a sárgáját meg kenje a hajára :D

( tényleg, jót tesz a hajnak )

 A kutatók azt is kimutatták, hogy a tojásban, különösen a fehérjében lévő proteinek

segítenek fenntartani az éberséget, és javítják a memóriát.

Mondjuk ettől az információtól most nem indultam el a konyha felé, hogy kiöntsem a

kávét, tuti, hogy ezután nem fogom tojással kezdeni a napot kávé helyett, de egy rántotta

például beleférhet. 

Vagy ha tanulás közben fáradok, lehet hogy nem még egy plusz kávét fogok inni, hanem

esetleg főzök egy tojást és betolom.

 A tojás sárgáját nem kell szeretni, de jó, ha megeszed, mert 2 fontos karotinoidot 

tartalmaz, a luteint, és a zeaxantint, ami a szem egészségének megőrzéséhez fontos:

védi a retina épségét, csökkenti a szürkehályog kockázatát, segít megelőzni

az időskori vakságot. 

 Bár nem igazán kapcsolják a diétához a tojást, nem árt, ha esszük, akkor is ha fogyni

szeretnénk, ugyanis  ha tojással indítod a napod,  tulajdonképp fehérjében gazdag reggelit

fogyasztasz, és növeli a jóllakottság érzését , kevesebbet fogsz enni a nap folyamán. 

  Szóval együnk tojást, mert egészséges, olcsó, változatos alapanyag a konyhában,

nagyon fontos az agy fejlődéséhez, tele van tápanyaggal, ásványi anyagokkal, együk

rendszeresen, de mértékkel. 

 Tojásvásárláskor mindig nézzük meg, hogy nem repedt e, a héj színe az teljesen mindegy, 

és tároljuk hűtőben, így cirka egy hónapig eláll. A 0 jelzésű a bio, az 1 jelzésű pedig a

szabad tartási módot jelöli.

Ha nem vagyunk benne biztosak, hogy jó e még, tegyük vízbe : a friss tojás elsüllyed, ha már

romlott, akkor lebegni fog. 

Mindig mossuk meg alaposan, és magas hőmérsékleten, hosszú ideig főzzük, ezzel elkerülhető

a szalmonella.

Ebben az évben a napi mozgást sem hagyjuk abba, a mai nap a hasazásról szól,

ne felejtsd el a bemelegítést és a nyújtást!!!

  Ha semmiképp nem tudod rávenni magad a mozgásra , tekintsd BEFEKTETÉSNEK, 

amit az egészségedért teszel, igaz, hogy ez már fél órát vesz el az életedből, de

mennyivel olcsóbb módszer napi fél órát tornázni, mint pár év múlva marokszám

szedni a drága gyógyszereket !

Ma ezt hoztam nektek sok szeretettel : 

  Biztos, hogy mindenkinek van tuti tippje, min és hogyan lehetne spórolni, én

rájöttem, hogy úgy, hogy nem vásárolunk.

 Hű, most aztán megmondtam a tutit, nem ?

Igazából ha belegondolok, hogy mekkora nagy pazarlást csapok az egyszemélyes háztartásomban

komolyan szégyenkezem.

 Néha el is gondolkozom azon, hogy egyszerűbb lenne már a boltban kidobnom az étel felét,

mint hazacipelni. Sajnos a fogyasztói társadalom átka, hogy rettentő sok ételt vásárolunk, 

és átlagban a vásárolt áruk 30-40 %-a  a kukában végzi :(

Erről láttam egy filmet is, érdekes : 

 Ha most belegondolok, hogy mi minden van itthon, kb. 2 hétig  kihúznám változatos

étkezéssel, ha nem mennék boltba.

 Ha az étkezéseimet és a vásárlást is tudatosabban tervezném meg,  biztos, hogy sokkal

kevesebbet költenék.

Az én nagymamám még másképp viszonyult az ételhez, biztos közrejátszottak

ebben a háborús idők is, de nem esett kétségbe, ha megszikkadt a kifli, átpirította gázláng

felett, a legfinomabb csemege volt !

 Mindig, tényleg mindig volt leves, leveszöldség, levesben főtt hús, mustárral, kenyérrel, a

maradékból valami majonézes saláta - húsos vagy zöldséges, tényleg varázsló volt,

nem volt nagy nyugdíja, sosem volt elmaradva egy csekkel sem, rengeteg gyógyszert

szedett, mégis bélelte a zsebeimet pénzzel, ha nem figyeltem oda :)

 És persze mindig "terülj, terülj, asztalkám !" volt nála, iszonyatos nagy evészetet

csaptunk mindig ( ez biztos csak nekem vicces, meg szép emlék, de amikor

megterített, a tányér, az evőeszköz, és a szalvéta mellé szervírozta a Bilagitot

meg a Dipankrint, hogy ne tudjon arra hivatkozni senki, hogy a gyomra,

meg az emésztése, meg a fogyókúrája...)

  Sajnos őt már nem tudom megkérdezni spórolási tippekről, de ma ő jutott eszembe, 

amikor a zöldséglevesből megmaradt zöldséget felturbózva rizzsel, fűszerekkel és némi 

paradicsommal fincsi rizottót rittyentettem, és hálistennek, pont akkora adag volt, hogy el

is fogyott- igen, ez is nagyon nehéz, hogy egyszemélyes konyhában eltaláljuk az adagot.

 Szemléletet kell váltani : a maradék nem szemét ! Csak egy kis kreativitás kell, hogy

átalakítsuk valami mássá a maradékot, mert nyilván senki sem szeretné ugyanazt

az ételt enni hetekig. 

 Szóval kapjunk elő egy cetlit, határidőnaplót, konyhai kisokost, és tervezzük meg, mit főzünk, miből és mennyit vásárolunk ! :)b

  Oké, rendben, nem vagyok az a fogadkozós fajta, nem fogadtam meg semmi nagy dolgot,

de persze azért elgondolkoztam, hogy nagyon de nagyon sok minden kifolyik a

kezem közül.

  Címszavakban leírva: idő, pénz, ötletek.

A pénzügyi tervezés fontos és hasznos dolog, de én például az időmmel sem tudok

rendesen gazdálkodni. Megvilágosodtam ma, hogy miért : túl sok időt töltök a neten.

  És nem ez a legnagyobb baj, mert nem hülyeségekkel töltöm az időmet, egyszerűen

nagy az információigényem, és szeretek olvasgatni.

  Nem is az olvasással van baj, hanem megfogadtam egy-két tanácsot, amit nem

kellett volna.

  Egy számomra igen elismert személy azt írta, hogy a listaírás nem más, mint halogató

technika, és bár nagy CetLizi voltam, leszoktam a listaírásról.

Nem kellett volna !!

Tényleg, biztos másnak ez halogatás, nekem viszont szükséges.

Megírom a listámat, hogy mit szeretnék aznap elvégezni, ez a reggeli kávé mellett

kb. 10 perc, és az egész napom be van tervezve.

 És olyan jól esik kihúzogatni, amit már megcsináltam! És ha van egy listám, ahhoz

foggal- körömmel ragaszkodom, azt nekem EL KELL végeznem, és pont.

 Mióta nem listázok, azóta kifolynak a percek a kezem közül, a percekből órák lesznek, és

úgy érzem, nem csináltam semmit. Nem nyom a lista súlya, mindig van holnap, és

csak tologatom a teendőket.

Szóval halogató technika ide vagy oda, igenis mától listázom megint!

  A másik, amiért nem tudok gazdálkodni az idővel, azok az energiavámpírok. 

Biztos te is találkoztál már olyan emberrel, akivel szinte fizikai fájdalom

beszélgetni, mert neki mindig üres a pohár, mindig esik az eső, mindig

elszakad a cipőfűző, mindig eltörik a rúzs, ez fáj, az fáj, ez rossz, az rossz,

és ha megnyerné a lottót, annak is csak az árnyoldalait látná.

 Persze pont ezek azok a személyek akik csak mondják, mondják, 

levegőt se vesznek, így arra sincs időd, hogy közbeszólj, de nem is

kérdezik meg, hogy veled mi újság. És a beszélgetés után ők

megkönnyebbülve továbbmennek, mert ott hagyták nálad a terhüket,

neked meg az élettől is elmegy a kedved.

  Ilyenkor két dolgot tehetsz : az egyik, hogy elkerülöd ezen személyek társaságát,

mert ez nem egy olyan interakció, amiből te töltekezni tudsz, neked semmi hasznod

sincs ebből, sőt ! Ha mégis ilyen-olyan okból kénytelen vagy végighallgatni, amint

kilépsz a helyzetből, fogalmazd meg magadban, vagy mondd ki hangosan :

NEM A TE BATYUD ! Ne cipeld. 

 Optimális esetben egyébként jobb az ilyesmit elkerülni. 

  Ha bármikor is dolgoztál emberekkel, rájöhetsz, hogy mindenkinek csak a saját ideje a drága.

A másik embertípus, akit el kell kerülni: "ezt még elmondom."

 Sztoriból sztori következik, eltelt már fél óra, már mennél, toporogsz, hiszen neked dolgod lenne, 

de ő még mondja, mert ő ráér, az meg nem érdekes, hogy te nem: végre ott áll előtte egy

hús-vér ember, nem szabadulsz.

 Én meg azt hoztam otthonról, hogy udvariasak vagyunk és nem bántunk meg senkit,

ha nem muszáj, így ezek az emberek is sok időt vettek el tőlem. Eddig.

Mától meg lesz nálam óra :

 Lehet, hogy ebben az évben meg fogom kapni, hogy udvariatlan vagyok, de ennyi idő alatt már

megsütök egy browniet, vagy lemozgom a napi tornaadagom, vagy megcsinálok egy körmöt,

kiszínezek egy képet, bármit, ami NEKEM JÓ.

  Nos, meg is van az első spórolási tippem : Nyerj időt !